A Shrek 3D után felemás érzésekkel jöttünk ki a moziból. Egyrészt az alkotók zsenialitása cseppet sem csappant, a figurák és a történet szerethető, a grafikai megoldások néha kifejezetten bravúrosak, a rendezés kifogástalan (bár nem csillogó), tehát minden adott a kellemes esti szórakozáshoz 93 percben. Csak...

Csak felvetődik bennünk a kérdés, hogy miért kell mindehez a Shrek – kerettörténet? A fenti kompetenciák megnyilvánulhattak volna bármilyen más formában is – és kevésbé keltette volna bennünk a „már láttam” érzését. Nem hiszem, hogy amit az eddigi közel 400 percben nem meséltek el, azt még el kéne mesélni.

Ezzel együtt a Shrek 3D mégsem csalódás. Az eddigi részek hangulatát tökéletesen átveszi és vannak benne érdekes új fordulatok. Megtudjuk például, hogy az ogrék ismerik a tiszta kvártot, de ennél többet nem árulunk el a történetből. Ami részünkről kérdéses: sokszor érzi úgy a néző, hogy ez már nem gyerekmese. A „metafizikai paradoxon”, ami a cselekvény fővonalát adja, nem biztos, hogy érthető egy átlag nyolcéves számára. És van pár részlet, amit nem is szeretném, ha a gyerekem 8 évesen ismerne meg.

Határozott véleményünk, hogy a filmötlet hamarabb került papírra, mint a cím végére a 3D. Amíg az Avatar esetében a 3D technika egyértelműen hozzátesz a film élvezeti értékéhez, itt nem látjuk be, miért kellett alkalmazni. A történet sem igényli és a rendezés sem használja ki az új technológia adta lehetőségeket. Gyanítjuk, hogy inkább a 3D – őrület meglovaglása volt a cél – egy ügyes marketinges, nem filmszakmai húzás.

Mindezekkel együtt nem hisszük, hogy feltétlen le kéne sajnálni a Shrek negyedik, 3D részét. Önmagában véve egy nézhető, kicsit fáradó, de kellemes epizódja a Shrek – szagának. Önmagában bizonyosan megállná a helyét – így, három zseniális rész után már túl magasak az elvárásaink.

<<Vissza a Főoldalra